Yo Na szemszögéből:
Másnap reggel keltem fel. Reméltem, hogy amikor kinyitom a szemem otthon leszek, de ez nem jött össze.
Jin velem szemben ült, aludt, de nem olyan mélyen.Fel álltam, és el indultam a mozsdó felé.Mivel a kosz a lábam alatt ropogott, Jin felkelt.
-Hová mész?-mondta majd felállt
-Csak a mosdóba.Baj?-kérdeztem
-Nem.-mondta majd vissza ült.
El indultam, végig mentem egy sötét folyosón, patkányok futkároztak a termekben. Be néztem az egyik teremben, mintha egy árny ment volna el előttem.Nem tudtam, hogy most hallucinálok, vagy van itt valami.Nagyon kellet a mosdóba mennem, szóval nem érdekelt, csak mentem tovább.Amíg átsétáltam az épület másik felébe úgy éreztem, mintha követnének, de akárhányszor hátra néztem nem volt ott semmi.Bementem a mosdóba, elvégeztem a dolgom és kimentem. Ahogy kiléptem az ajtó becsapódott utánam, de én hozzá sem nyúltam.Reflexből elkezdtem futni, átfutottam az egész épületen, de fokozatosan csapódtak be az ajtók.Hátra néztem, és figyeltem mi történik, közbe futottam. Pár másodperc múlva a fenekemre huppantam. Neki futottam Jinnek, ő is el esett, oda kúsztam hozzá, és megöleltem.Nem érdekelt, hogy elrabolt, de tudtam, hogy biztonságban vagyok, ha vele vagyok.
-Mi az?-kérdezte
-El akarok innen menni!-mondtam miközben őt szorongattam.
-Tudom.Tegnap is el akartál.-mondta majd nevetésbe tört ki.
-Ez nem olyan mint a tegnapi!Félek! Ez a hely tele van démonokkal!-mondtam könnyes szemekkel.
-Nincsenek ilyenek.Nem megyünk innen sehová.-mondta majd felállt, és felhúzott engem is.
Amint ezt kimondta, egy szellő ment át az egész termen, a régi lámpák pislákolni kezdtek, az ajtók becsapódtak.
-Na jó tényleg húzzunk innen!-mondta majd megfogta a csuklóm és kirohantunk az épületből.
Amikor kiértünk, a kezembe nyomott egy fekete szövet maszkot.
-Vedd fel!-mondta majd felvette a sajátját.
-Miért?-kérdeztem
-Vedd fel!-mondta
-Jól van na..Haza mehetek?-kérdeztem majd felvettem a maszkot.
-Még hányszor mondjam el, és hány nyelven?-kérdezte
-Szóval nem.-mondtam
-Úgy van.-mondta majd megfogta a kezem és húzott maga után.
Nem tudtam hová megyünk, de nem ellenkeztem, fogalmam sincs, hogy miért nem. Talán azért, mert félek tőle, de mégis biztonságban érzem magam.Hülyeségnek hangzik, de ez van. Amikor már pár perce gyalogoltunk megálltam.
-Hova megyünk?-kérdeztem.
Nem válaszolt, csak húzott maga után.Kirántottam a kezem a kezéből.
-Nem akarok sehova se menni!-kiáltottam el magam majd letéptem magamról a maszkot.
-Buta liba!-mondta majd azzal pofon vágott.
Nem gondoltam volna, hogy így reagál.Csak az arcomat fogtam, és bámultam magam elé.
-Mondtam, hogy nincs beleszólásod!-mondta majd megragadta a csuklómat és húzott tovább maga után.
Nem volt erőm ellenkezni, pedig most megtettem volna.Átráncigált az egész városon, majd megálltunk egy panel előtt
Ez ugyan az a panel ahonnan egyszer már megszöktem. Ez a fiúk lakása.Bementünk a lakásba majd bementünk Jin szobájába.Leültem az ágyára és csendben maradtam.Csak ketten voltunk a lakásban, a többiek bulizni mentek.
-Fürödj le.-mondta
-Nem akarok.Aludni akarok.Majd holnap fürdök.-mondtam
Levettem a dzsekit magamról, majd ledobtam a földre. Bementem a fürdő szobába, és kerestem egy fésűt.Megfésültem a hajam majd ló farokba tettem. Vissza mentem a szobába de Jin ült az ágyon.
-Bocsánat.-mondta
-Mi bocsánat?-kérdeztem halkan.
-Hogy megütöttetek.Nem akartam.-mondta
-Nem érdekel, hogy akartad-e vagy sem.Megtetted.Ha már egyszer el raboltál, legalább hagyj magamra.-mondtam majd levettem a cipőm.
Nem mondott semmit csak kiment a szobából.Lefeküdtem az ágyra, majd hirtelen eszembe jutott Yugyeom.Eszembe jutott, hogy aggódik értem, vagy keres. Eszembe jutott az összes csókunk, az elsőtől az utolsóig.Az összes ölelésünk, veszekedésünk,nevetésünk,kéz fogásunk.Minden. Lehet, hogy nem fogom többet látni?..Lehetetlen! Hirtelen egy könnycsepp futott le az arcomon.Nagyon hiányzik, pedig csak két napja nem láttam.Nem tudom, hogy mehetnék el innen.
Egész éjjel fent voltam, gondolkodtam. Reggel 5 órakor kezdtem elálmosodni, lehunytam a szemem és elaludtam.
Reggel nem magamtól keltem fel, Jin keltett, hogy megyünk.Kómásan kihúzott az ágyból és megint elindultunk a város felé.
BamBam szemszögéből:
Délelőtt sétálgattam a városban, nézegettem a kirakatokat.Mikor már pár órája járkáltam láttam egy lányt aki nagyon ismerős volt. Farmer volt rajta, egy bakancs és egy fekete dzseki. A haja hullámos volt és barna, az arcán egy fekete maszk volt.Egy magas sráccal volt, ő is nagyon ismerős volt. Amikor haza mentem nem is gondolkodtam ezen, csak ledőltem az ágyra és szundikáltam...Szundikáltam volna, ha Yugyeom nem tör be a szobámba.
-Mi az már megint?-mondtam nyöszörögve majd felültem.
-YoNa!..-dadogta
-Mi van vele?-kérdeztem
-YoNa..és Jin...-dadogta megint.
-Mond már ember!-kiáltottam rá majd megfogtam a felsőjét.
-YoNa tegnap előtt kórházba került, de amire oda mentem Jin elvitte.-dadogta
Nem jutottam szóhoz csak bámultam Yugyeomra.
-Ma láttam egy lányt..És egy fiút..Nagyon ismerős volt mindkettő...Szerintem az Jin és YoNa volt.Mind kettőjükön maszk volt, biztos, hogy ne ismerjük fel őket.YoNát csak húzta maga után, és a város másik fele felé mentek.
-És neked annyi eszed nem volt, hogy felhívj?-nézett rám Yugyeom mérgesen
-Ki gondolta volna, hogy ő az?-mondtam majd rákönyököltem a térdemre.
-De ha egyszer őt láttad?- ugrott fel Yugyeom majd megragadta a gallérom.
-Héé!-kiáltotta el magát JB.-Így semmire sem megyünk!
-Akkor mit kéne tenni? Nem tudjuk hová vitte..Semmit sem tudunk.-mondta Yugyeom.
-Merre mentek?-kérdezte tőlem JB
-Az öreg negyed felé.-mondtam
-Akkor az öreganyja házához vitte!-ugrott fel a fotelból Jackson.
Yugyeom felnézett, de nem szólt semmit csak felpattant és kiviharzott a lakásból.
A többiekkel mi is felpattantunk és elindultunk utána.
YoNa szemszögéből:
Már hosszú ideje húzott maga után Jin amikor meglátunk egy ház előtt.A ház színe fehér volt, kicsit öreg is. Jin oda lépett az ajtajához és kinyitotta az ajtót.
-Menj be!-mondta majd rám nézett
Nem szóltam semmit, csak engedelmeskedtem. Bementem és kellemeset csalódtam a házban. Szépen fel volt újítva, a bútorok le voltak fedve egy fehér lepedővel. A lefedett bútoroknak még új illata volt.
-Kié ez a ház?-kérdeztem
-A nagymamé volt, csak a ház újítása alatt szegény feldobta a lábát.-mondta majd elkezdett nevetni.
Nem szóltam semmit, csak bementem az egyik szobába. Kinéztem az ablakon és egy kertet pillantottam meg. A rózsabokrok el voltak száradva de a látványa még így is gyönyörű volt. Pár perc múlva hallotam, ahogy Jin lépked a szoba felé.
-Itt jobb lesz mint a démonos gyárban, nem?-kérdezte.
Csak bólintottam.
-Miért nem hagyod, hogy haza menjek? Miért kellet elrabolni?-kérdeztem
-Majd haza mehetsz, ha megszeretsz, de akkor már úgysem akarsz elhagyni.Ez így tökéletes. Én szeretlek és majd te is idővel megszeretsz.-mondta majd kisétált a szobából.
Kikerekedett szemekkel bámultam magam elé. A szívem hevesen dobogott. Kezdem megsajnálni Jint..De Yugyeomot mindennél jobban szeretem. Pár perc múlva kifutottam a szobábol és megöleltem Jint hátultól.
-Hát ez?Megint démont láttál?-kérdezte
-Nem.Melyik az én szobám? Van tusfürdőd?Vannak a szekrényben ruhák nekem? Unatkozom, csináljunk valamit! Éhes is vagyok! Csinálsz nekem kaját? Kimehetek a kert...-mondtam volna tovább csak belevágodt a mondókámba.
-Nyugodj már meg! Az lesz a szobád amelyiket választod. Minden van. Kimehetsz a kertbe de ha meglógsz és megtalállak, véged. Igen, csinálok kaját.Még valami esetleg?- nézett rám gúnyosan.
-Köszikee!- mondtam majd kifutottam a kertbe.
A kertben volt egy pad, ahová leültem. Az a tervem, hogy úgy csinálok mintha megszeretném Jint és ha eljön az idő, lelépek. De ezt valahogy tudatnom kell Yugyeommal.
Pár óráig kint voltam a kertben amég Jin főzőcskézett.Már kezdett besötétedni amikor kikáltott a konyhábol, hogy kész a kaja.
Felálltam a padról és bementem a házba. Nagyon jó illat volt az egész lakásban, így követtem az illatot, mert nem tudtam merre van a konyha. Az illat után menve beértem a konyhába és leültem az asztalhoz.
-Nagyon jó illata van!-mondtam Jinnek
-Az íze is jó!-mondta majd letette a tányért az asztalra.
Megfogtam a pálcikákat, majd elvettem egy húsdarabot.
-Nagyon finoom!-mondtam tele szájjal.
-Örülök, hogy ízlik, de ne beszélj tele szájjal.-mondta mosolyogva
Csak mosolyogtam és ettem tovább a finom ételt.
Amikor megettünk feláltunk és levettűk a bútorokról a fehér lepedőt.
-Ha megvagyunk nem megyünk el sétálni?-kérdeztem
-Elmehetünk, de ha elszök..-mondta volna csak a szavába vágtam.
-Nem szökök el nyugojál már meg, az csak nekem lenne probléma.Csak elsétálni a patakig..-mondtam
-Oké, akkor menjünk.
Fél óra múlva készen lettünk majd elindultunk a patak felé.
Yugyeom szemszögéből:
Már fél órája gyalogoltunk, de már csak egy kanyar volt hátra. Én mentem elöl és Jackson.
-Neked nagyon fontos az a csaj..Pedig régen milyen voltál...Minden második csajjal összefeküdtél akinek jó volt a segge vagy nagy volt a melle..-kezdett bele Jackson
-Ő a legfontosabb ember az életemben! Az régen volt..Ne hozd fel a múltamat, de főleg YoNa előtt ne..-mondtam
-Oké..És milyen az ágyban?-kérdezte perverz tekintettel
-Még nem voltunk úgy együtt.-mondtam
-Mi? Már tök rég együt vagytok és semmi? Te tényleg más ember lettél!-mondta meglepődötten.
-Végedte megéri!-mondtam
Pár percig csendben mentünk az úton amikor a ház elé értünk.
Berúgtam az ajtót, és bementem.
-YoNa! Itt vagy? YONA!-ordítottam el magam még hangosabban.
Amég én ordibáltam a házban a többiek körbe néztek de semmi életjel.
-Kurva életbe! Hol a picsába vitte?-mondtam majd elkezdtem tépkedni a hajam.
Kínos csend lett, de JB megtörte.
-Menjünk, még a szomszédok fel nem jelentenek..-mondta majd elindult az ajtó felé..
A többiek követték őt, én uToljára mentem ki a házból és becsuktam az ajtót.
Hazáig csendben mentünk, nem szólalt meg senki.
YoNa szemszögéből:
Az öreg házak mellet mentünk, amik már elhagyatottak voltak, csak a holdfény világította meg őket.Nagyon szép látvány volt. Amikor a patakhoz értünk nem szóltunk egymáshoz csak néztük a patak vizét.Jin valamit nagyon akart mondani, látszott rajta, majd megszólalt.
-Bocsánat.-monta
-Miért kérsz bocsánatot?-kérdeztem
-Mindenért. Yugyeom megveréséért, az elrablésért..Mindenért..Én csak azt akarom...csak azt akarom, hogy szeress, mert én szeretlek.-mondta
Nem tudtam mit mondjak, alig tudtam nyelni.
-Milyen szép a patak este!Nem úszunk benne egyet?He?-próbáltam terelni a témát de nem ment.
Nem szólt semmit csak lassan elkezdett jönni felém.
________________________________________________________________________
*****************************************************************Sziasztook!*****************************************************************
2 hónap után vissza tértem! Sajnálom (megint), hogy nem tettem ki új részt:/ De most (újra) MEGÍGÉREM, hogy gyakran teszek ki új részt! És köszönöm szépen a +2000 oldalnézettséget, és a kedves hozzászólásokat! Nagyon jól lesik, de komolyan! Köszönööm!♥
-A blog oldalán láthattok egy chat ablakot! Ott lehet tőlem kérdezni, esetleg beszélgetni velem!
Mégegyszer köszönöm!♥
