5. rész.-Szökés

Yo Na szemszögéből:
-Tudtam, hogy itt vagy, te szerencsétlen-ordított Jin Yugyeomra.
-Én vagyok a szerencsétlen? Nézz magadra cingár gyerek.-nevette ki Yugyeom.
-Mit mondál?-ordított Jin majd megfogta Yugyeomot a nyakánál fogva és a falhoz szorította. Yugyeom elkapta a kezét majd gyomorszájba vágta.Jin a földre rogyott, majd kapott még pár rúgást.Amikor Jin nagy nehezen felált, megfogta Yugyeomot a hajánál fogva és letépte a földre.Yugyeom csúnyán beverte a fejét, vérzett.Pár másodperc múlva fel állt és így szólt.
-Megdöglesz te nyomorék!-ordította
Gyorsan fel álltam és közéjük álltam, de Jin elbökött és ráestem a térdemre.Yugyeom oda akart jönni felsegíteni, de Jin újbol neki ment.Fel álltam befutottam a telefonomért és felhívtam BamBamot.
-Gyertek ide a házunkhoz.MOST!-sikítottam a telefonba.
-Miért?Mi a baj?Ne sikíts már.-mondta.
-Jin és Yugyeom itt püfölik egymást az udvaron!-majd letette a telefont.Pár perc múlva amikor már azt hittem, hogy ide értek betoppant az ajtón Jin, oda jött hozzám majd a orrom elé nyomott egy rongyot.Elkezdett minden elsötétedni és éreztem, hogy elájulok.


BamBam szemszögéből:
Srácok! Vész helyzet! kiáltottam el magam a lakásban.
-Mi az?-kérdezte JB
-Yugyeom és Jin össze verekedtek Yo Na házában.-mondom közben húzom fel a cipőt a lábamra.
A többiek elkezdtek készülődni, amikor készen voltunk mind futottunk YoNáék házához, meg sem álltunk.
-Utálok futni.-mondta lihegve Mark.
-Én szeretek futni de nem ennyit basszus!-mondja Jackson 
Beléptünk a kapun de csak Yugyeom feküdt a földön.
-Yugyeom! YUGYEOM!-ordít rá JB. 
Én addig bementem a házba, mert az udvaron Jin nem volt.Kitudja, hogy mit csinált YoNával.Elkezdem kiabálni a nevét se sehol senki.Kifutottam a házból kétségbeesetten és így szóltam.
-Gyerekek! Jin nincs sehol!-mondtam
-Az kit érdekel, YoNa rendben van?-kérdezte Yugyeom.
-YoNa....YoNa nincs sehol.-dadogtam.
-Mi?-ordít fel Yugyeom majd feláll és elkezdi kiabálni a nevét.
-Nyugodj már le!Jinnel van, nyakamat rá!-mondta JB.
-Hogy nyugodjak meg?Fáj mindenem, és YoNa sincs meg! Kitudja, hogy hova vitte!-ordított Yugyeom.

Yo Na szemszögéből: 

Amikor felkeltem, nem tudtam, hogy hol vagyok.Egy sötét szobában voltam, alig láttam valamit.Nagyon fájt a fejem , de nagy nehezen kikeltem az ágyból.Csak egy bugyi volt rajtam egy felső meg egy melltartó.A hajam szét volt engedve.Fel álltam és elindultam az ajtó felé.Amikor oda értem óvatosan kinyitottam, majd körbe néztem és hallottam, hogy valaki beszélget.
-Mos komolyan ide hoztad az a csajt?-kérdezte V
-Igen.Nem hagytam ott, hisz érte mentem.Csak Yugyeomot kellet kicsit elintézni.-nevetett fel Jin
-Nem vagy normális.És, hogy hoztad el?Yugyeommal mit csináltál?-kérdezte Rapmonster.
-Össze verekedtem Yugyeommal majd amikor el esett a szájába nyomtam a rongyot amibe drogot tettem.Ugyanezt tettem YoNával is csak őt nem vertem meg-mesélte el Jin.
Kicsurogtak a könnyeim ,majd körbe néztem, hogy hol van a kijárat.Megláttam a bejárati ajtót.Körbe néztem, hogy senki nem ált fel, majd futásnak eredtem. A többiek felfigyeltek rám, nem tudák, hogy mit kellene tenni.Jin felpattant majd futott utánam.Megfogtam a kilincset, kifutottam egy szál bugyiban a lépcsőházba majd futottam le a lépcsőn, de Jin elkapta a felkarom.
-Hova, hova hercegnő? Ugye tudod, hogy nincs rajtad sok ruha?- kérdezte majd végig nézett rajtam és gúnyosan elmosolyodott.
-Engedj el! -kiabáltam.
Vissza ráncigált a lakásba és megállított a többiek előtt.
-Szia cica!-mosolygott perverzen rám Jimin.
-Na milyen?- kérdezte a többiektől Jin.
-Dugnám.-szólt be V.
Ránéztem kimeredt szemekkel, de ő csak integetett nekem.
-Jó,jó, de több ruhát is hagyhattál volna rajta.Meg fog fázni.-mondta Jungkook.

Bele markolt a karomba újra és belökött a szobába.Ahogy belökött neki estem a szekrénynek. Az öreg parkett felsértette a bőrömet, ahogy végigcsúsztam rajta.
-Ne akard, hogy ilyen legyek veled.-mondta Jin majd becsapta maga után az ajtót.
Oda másztam négykézláb az ágyhoz, majd síró görcs jött rám.

 A szobában hideg volt, remegtem.A földön már majdnem elaludtam mikor benyitottak a szobába.Jungkook volt az aki hozott be ennivalót és a ruháimat.
-Tessék!-hajolt le hozzám és átnyújtott egy pohár forró teát.
-Mi van benne?Megint be akartok drogozni?-kérdeztem kétségbe esetten könnyes arccal.
-Nincs benne semmi, idd csak meg.-mondta majd leült mellém és elmosolyodott.Elkezdte végignézni a testem majd fel pillantott rám és megszólalt.
-Hogy hívnak?-kérdezte
-Yo Na..Miért hozott ide?-kérdeztem.
Nem válaszolt semmit, fel akart állni de vissza húztam magamhoz.
Segíts! Kérlek! Vigyél ki innen! - mondtam neki dadogva.
-Én nem tudok rajtad segíteni.De Yugyeom érted fog jönni, megnyugodhatsz.-mondta majd fellát és kiment a szobából. 
Megittam a teát, de egy falat sem ment le a torkomon.Yugyeom tudja, hogy itt vagyok és tényleg értem fog jönni?Csak ez járt a fejemben, felöltöztem majd kinéztem az ablakon.Nem laktak magassan, ki tudnék mászni az ablakon! Ólvatossan kinyitottam az ablakot, leengedtem magam és le ugrottam, fel álltam és futni kezdtem.Meg sem álltam a fiúk lakásáig.Bementem és becsengettem.
Hallottam, hogy valaki lépked az ajtó felé. A zár kattant és kinyitotta az ajtót.Egy félmeztelen test állt előttem.Mark volt az. Végig nézett rajtam széles mosoly ült a képén, majd megtörte a csendet.
-Yugyeom! Ide tudnál egy kicsit jönni?-kiált be a lakásba.
-Minek?Csak egy boxer van rajtam, intézd el magad.-válaszol.
-De hozzád jöttek.-válaszol.
-Jól van már megyek.-mondta morogva.
Mark vissza ment a szobájába.Amikor ide ért Yugyeom és meglátott csak állt előttem és nézett.Végig nézett mindent rajtam, látta a lila foltokat a kezemen.Én is végig néztem őt, a szája fel volt repedve,és be volt varrva a feje.. Egyszer csak megindul felém, erőből megölelt, azt hittem, hogy szét szakadok.Éreztem, hogy a vállam nedves lett. Pár perc múlva elengedett és megszólalt.
-Hogy kerülsz ide?-nézett rám könnyes szemekkel, de mégis mosolyogva.
-Jinnek nem volt annyi esze, hogy olyan szobába zárjon ahol nincs ablak.Kiugrottam az ablakon és ide jöttem.-válaszoltam majd töröltem le a könnyeit az arcáról.
-De hisz ők a másodikon laknak.-mondta szipogva
-Mit számít az, nem fájt.-mosolygok rá.-De most már bemehetek?Tudod, rohadtul fázom.-nevettem rá
Megfogta a kezem és behúzott a szobájába.Kicsit zavarban voltam mert csak egy alsógatya volt rajta.  Leültetett az ágyára és kiment a szobából. Amikor vissza jött volt a kezében egy párna és egy bögre kakaó.
-Hoztam neked kakaót.Yugyeom féle kakaót.Csak forró.-mondja majd leteszi az asztalra a kakaót.
-Köszönöm!..Öhm izé..Nem lenne gond, ha ma itt aludnák? Nem merek magam haza menni.-kérdeztem meg tőle.
-Már hol lenne baj? Nagyon örülök neki, hogy itt vagy!-mosolygott rám majd mellém ült.
-Én is örülök! De hol fogok aludni? Én a földön is el vagyok!- mondtam 
-A földön?Te?Elment az eszed? Itt fogsz szépen mellettem aludni!-mondta.
-Nem foglak zavarni?-kérdeztem meg.
-Te soha nem fogsz engem zavarni!-mondta majd megölelt.
-Tudnál nekem adni egy felsőt?Az át van ázva.-kérdeztem meg tőle.
Fel állt az ágyról, oda ment a szekrényéhez majd kivett egy rövidujjút és oda dobta nekem.
-Köszönöm!- mosolyogtam rá majd vissza mosolygott rám.
Előtte nem szégyelltem magam, szóval levettem az ázott felsőmet és csak a melltartóm volt rajtam. Ahogy Yugyeom meglátott elvörösödött és elkapta a fejét.Levettem a gatyámat is és bugyiban maradtam majd fel vettem az ő pólóját ami nagyon nagy volt rám.
-Kicsit nagy rád, nem?-ide jött hozzám majd csupasz teste hozzá simul az enyémhez.
-Nem baj, kényelmes.De szerintem én megyek aludni, nagyon fáradt vagyok, kifutottam az életemet.-nyomom el magamtól, mert tudtam, hogy mire készül.
-Öhm..Oké.-mondta majd elengedett és ledőltünk az ágyba.
Felé fordultam és becsuktam a szemem.Megfogta a kezem és elaludtunk.


JIN SZEMSZÖGÉBŐL:

Felkeltem már hajnalban mert rossz érzésem volt. Kimentem a konyhába és főztem magamnak és Yo Nának teát.Fél óra múlva el is készültem.Amikor benyitottam a szobába láttam, hogy  a pokróca alatt volt.Leültem az ágy szélére majd letettem a teát.Elkezdtem hozzá beszélni de nem reagált.Nem szuszogott a párna alatt.Oda mentem hozzá közelebb megnéztem, hogy él e. Lehúztam a pokrócot és nem volt alatta senki! Fel ordítottam a nevét és mindenki oda futott a szobához.
Elszökött! Ilyen nincs!