Bevezető

7:00]-December elseje van.Már csak 2 hét és téli szünet.Végre.Nem kell néznem azt a sok retardáltat.Nem kell tanulni sem.Ott aludtatok Hei-nél.De várom már! De lassan ki kéne kelni az ágyból.Felöltözök, megcsinálom a hajam, bepakolok a táskámba és elcammogok a sulihoz.Remélem be jön Hei is.
Amire beértem a suliba pont becsöngettek.Hei sehol nem volt.Éreztem, hogy nem fog bejönni.Majd suli után felhívom.
Lassacskán vége lesz az utolsó órámnak is.Pár perc múlva ki is csengettek, összepakoltam és kimentem a tanteremből, rögtön fel is hívtam Hei-t.
-Szia.Miért nem voltál ma suliba?- Kérdeztem Heitől kíváncsian.
-Uh hallod..Nagyon beteg vagyok! Be van dugulva az orrom,fáj a fejem, mindjárt meg halok!- Mondta Hei bedugult orral.
-Juj.Kellet neked egy bikiniben futkározni az udvaron- Mondtam gúnyosan.
-Jól van ne okoskodj, inkább gyere át ápolni..-Nevetett ki.
-Rendben.Haza megyek leteszem a cuccaim és megyek!Szia..
-Oké Szia. 
Betoppantam a bejárati ajtón, oda mentem anyához nyomtam egy puszit az arcára, lepakoltam és mentem is Heihez.
10-15 perc múlva oda is értem és bekopogtam.Eltelt 2 perc, nem nyitott senki sem ajtót ezért hangosabban kopogtam és csengettem.Egyszer csak egy nagy ordítást, hogy NYITVA VAN GYERE BE.
bementem levetettem a cipőm,felakasztottam a kabátomat és felmentem Hei szobájába.
-Na mi van veled húkuszpók?Nevettem ki a vörös orra végett
-Ne kezdegess mert ha meghalok egy életen át kísérteni foglak.-mondta komoly fejjel.
-Jól van na, bocsánat.Nem fáj semmid?-kérdeztem
-Most nem.De így hogy fogok menni korcsolyázni?-kérdezte szomorúan
-Addigra meggyógyulsz, nyugi!
-Remélem is.Mert ha nem akkor te sem mész, ugye tudod?-nevetett rám.
-Oké.Szerinted lesznek helyes fiúk a korcsolyapályán? Tudod... a menő bandák.- mondtam neki csillogó szemekkel.
-Még soha nem láttam őket korizni..Szerintem nem lesznek ott.De ha mégis akkor Hei beveti a vonzerejééét- mondta Hei nevetve
-Hülye! Még nem is láttuk őket szemtől szembe csak hátulról.Lehet, hogy bűn rondák.-mondtam neki grimaszolva.
-Igazad lehet.Majd meglássuk.Teljen már el az a két hét! 
Ránéztem az órámra, és láttam, hogy lassan este 9 óra van.Gyorsan megöleltem,elköszöntem és leviharzottam a lépcsőn felvettem a cipőm és a kabátom és futottam haza.
Fél úton elfáradtam és elkezdtem csak sétálni.Meg álltam egy üzletben és vettem innivalót meg csokit.Ki mentem az üzletből egyszer csak hallom, hogy valakik lépkednek mögöttem.Nem tudtam elképzelni, hogy kik azok akik ilyenkor is kint vannak.Hátra néztem és megpillantottam 7 nagyon helyes srácot.Nagyon zavarba voltam.Ők lehetnek azok a nagyon menő srácok a városban? Elkezdtem gyorsabban menni de olyan szerencsétlen vagyok, hogy elestem az út patkában.Hogy lehetek én ilyen béna? Ez de kínos istenem! 
-Nézd már azt a csajt!-mondta nevetve az egyik.
-Hagyd már, ne vedd figyelembe inkább siess!-mondta valaki ideges hangnemmel.
Meg sem mozdultam, le voltam fagyva.Egyszer csak valaki a megfogja a vállam.
-Jól vagy?
-Ő igen- pattantam fel gyorsan.
-Akkor jó! Jin vagyok, szia!- nézett rám mosolyogva.
-Sz-szia! 
-Téged hogy hívnak?
-Őm, izé Yo Na..-mondtam mekegveve.
-Szép név.Mennem kell, szia!
Köszönt el tőlem én meg csak álltam mint egy szobor.Nagyon helyes volt! Ő lehet az egyik bandatag...?
Pár perc múlva hazaértem és felhívtam Heit. El meséltem neki az egészet.
-De komolyan, nem viccelek! Nagyon helyes volt! Az a neve, hogy Jin!Először kinevettek, mert elestem, aztán oda jött hozzám-mondtam Heinek
-Tényleg heten voltak? Nem képzelődtél?-mondta Hei a telefonba.
-Nem Hei! Komolyan!-mondtam komoly fejjel.
-Oké,oké elhiszem! De most le kell tennem,szia!-mondta és letette a telefont.
Uh..Remélem kint lesznek a kori pályán!